Major Krisztina

Major Krisztina

Major Krisztina, festőművész

Kortárs absztrakt festőként a természet és az ember által létrehozott rendszerek közötti feszültség vizuális lenyomata foglalkoztat. Munkáim az organikus energia és a mesterséges struktúrák határterében jönnek létre, ahol a kontroll és a kiszámíthatatlanság egyensúlya határozza meg az alkotási folyamatot.

Elsősorban gesztusokra épülő műveket hozok létre, ahol az organikus formák és a potenciálisan mesterséges környezetek vizuális világa találkozik. Alkotás közben a térre és az időre, valamint a természet ember feletti erejének tiszteletére reflektálok. A mikro- és makrovilág, a belső és a külső terek közötti párhuzamok foglalkoztatnak.
A kiszámíthatatlanság alapvető része az alkotási folyamatomnak. Teret hagyok a hibának, a kompozícióban meghagyott „glitcheknek”, amelyek a természet folyamatosan alakuló struktúráit idézik, miközben finoman az emberi beavatkozás nyomait is hordozzák. A digitális esztétika és az organikus folyamatok összekapcsolásával a művészeti és természeti formák párhuzamos fejlődésére reflektálok. Kerülöm a mesterséges intelligencia által támogatott tervezést; helyette az intuícióra és az élő rendszerek megfigyelésére támaszkodom. A matériák átalakítása központi szerepet játszik a munkámban. A felületek manipulálásával új vizuális lehetőségeket keresek, főként nagy sűrűségű ipari akril pigmenthulladékot használok, amelyet transzparens akril lakkokkal keverek a rétegzett áttetszőség eléréséhez. A festékes öblítővizet újrahasznosítom, a sérült vásznakat pedig újraértelmezem és továbbhasználom, megőrizve az anyagokba kódolt történeteket. Számomra az energia nem tűnik el – átalakul. Munkám az absztrakt művészet úttörőinek örökségére épül, miközben kortárs kérdéseket vet fel. Hans Hartung, Mark Rothko és Wassily Kandinsky inspirációja mellett a természetből kiinduló absztrakció és a szobrászati gondolkodás is hat rám. Visszatérő kérdésem: ahogy a technológia fejlődik, vajon megőrizzük-e azokat az organikus erőket, amelyek a művészetet és az életet formálják – vagy fokozatosan átadjuk őket a mesterséges teremtésnek?