A fogalmak által inspirált alkotás lehetőséget ad arra, hogy a tárgyak „felett” egyeztessük, milyen sokféle ízt hagynak a szájakban, gondolatot a fejekben. Így van ez a feminizmussal is. Számomra nagy kérdés az, hogy mi nők hogyan vállaljuk fel a hétköznapokban saját egyenrangúságunk felaszabadítását. Észrevesszük-e és kiállunk -e a legfinomabb szinteken? Ha igen, akkor hogyan? Ha nem, akkor kire, mire várunk, hogy megtegye? Csak nem a “feminizmusra”? Dehát ez még mindig csak egy fogalom. Hogyan válik egy fogalom tettekké, vagy társadalmi jelenséggé? Társadalmi jelenség lehet az is, hogy a férfiak hajlamosak zavarba jönnia feminizmus fogalmától? Van ilyen tapasztalatotok? Nekem igen. 🙂