Silye Juli

Alkotásaimat a figuratív tényező jellemzi. Emberként élni csodálatos lehetőség, ezt figyelem minduntalan a külső, pillanatnyi, felületi változóiban és a mélylélektani, az Állandó értékében. Emberként élni megtiszteltetés, látni és láttatni is az. Célom, hogy láttassam azt a szempontot, ahonnan az emberi lét tökéletlenségében is szép, a nehézségekkel együtt is katartikus, emellett reprezentáljak valamit a jelenemből, ami hitelesen illusztrálja digitális korszakunkat, minket, engem, globális és provinciális élményeinket.
Ami vizuális síkon egy pillanat, az egyfelől érzelmi lenyomatok történetének a vége, másrészt transzgenerációs történetek egymásra vetülő “diái”. Amikor rátekintünk egy emberi pillanatra, akkor a saját érzelmi lenyomataink előzménytörténete és transzgenerációs diái is ráprojektálódnak. A figuratív ábrázolás számomra ezeket a mélységeket, lehetőségeket és kihívásokat nyújtja.
A XXI. századi vizuális- és médiazajban feladat hitelesnek lenni az érzelmi és vizuális előzményeimhez, az élményeimhez. Az X generáció tagjaként a digitális korszak első áldozata és kegyeltje vagyok. A cartoon vizualitása, infantizmusa és cinizmusa erős hatással van rám. A műfaji változatosság, ami jellemzi a munkáimat megtestesítik a technokrata kényelmét, dilemmáit, nyugtalanságát: a digitális eszközbeli lehetőségeket sokszor szélsőségesen keverem analóg technikákkal (festmény, kerámia), tulajdonképpen egyik eszköz nehézségeit a másikkal “pihenem ki”.
Az alkotásaim köré, vagy azok kapcsán olykor művészetterápiás eseményeket szervezek, ahol közösségi, átélhatő élménnyé válik a kiállítás. Az inspirációs kört zárom ilyen módon, ugyanis az inspiráió a Világból és az emberektől jön, átfolyatom magamon és visszaadom a közösségnek.